Gyorsabban váltam demotiválttá, mint azt vártam

Gyorsabban váltam demotiválttá, mint azt vártam

Már az elején leszögezem, ez most egy csalódottabb hangvételű bejegyzés lesz, de úgy gondolom, nem is kell állandóan azt közvetítenem, hogy milyen jól haladok mindennel. Jelenleg azt érzem, szavakba önteni nem tudom, mennyire motivációvesztett, elkeseredett lettem a tetoválás kapcsán – hála legfőképp a stencilgélnek, amit használok.

Már a korábbi bejegyzésekben is panaszkodtam rá, de mostanra annyira meguntam a folyamatos és végeláthatatlan szenvedést, hogy konkrétan teljesen elment a kedvem az egésztől. Kiindulva abból, hogy azért eléggé részletes mintáim vannak (részletek alatt gondolok arra, hogy sok kis pontból és párhuzamos vonalból állnak), már maga a körberajzolásuk rengeteg időt és türelmet vesz igénybe. Bőven sok egyszer körberajzolni mondjuk Hayley-t, nemhogy ötször-hatszor, de sajnos szükség van rá, mert a jelenleg használt stencilgélem egyszerűen nem funkcionál. Először azt gondoltam, én vagyok béna, de már mindenhogy próbáltam átvinni műbőrre a rajzot, és akárhogy igyekszem, sehogy sem sikerül úgy, hogy élesek legyenek a körvonalak – márpedig ahhoz, hogy ne legyen trehány a sok apró kis párhuzamos vonalból álló tetoválásom, elengedhetetlen, hogy tisztán lássam a széleket.

Tetoválásterv Hayley Williams arcképével

A fentebb látható hayley-s minta lett volna a második, amit műbőrre varrok, el is kezdtem, sőt már majdnem be is fejeztem, de annyira demotiválttá tett, hogy külön indigóztam az arcát, külön a haját, külön a ruháját, külön a felhőket és külön az esőcseppeket, meg persze az elején mindent teljes egészében háromszor körberajzoltam tök feleslegesen, hogy szimplán már nincs mi rávegyen arra, hogy még egyszer megtegyem ugyanezt. Borzasztóan elégedetlen vagyok azzal, ahol most tartok (és erre a beteges maximalizmusom még egy lapáttal rátesz), de hát ennyit tudok/tudtam kihozni belőle úgy, hogy minden részét külön indigóztam fel. Értelemszerűen emiatt elég sok kisebb-nagyobb elcsúszás van, mert nem tudtam tökéletesen odamérni és odailleszteni a már odavarrt felületre az újabb másolatot. Élesben, mikor már emberre tetoválok, persze ilyen szóba sem jöhet, elég amatőr.

Ezt a bejegyzést még úgy kezdtem el írni, hogy meg akartam mutatni, jelenleg hol tartok, de mire ideértem, inkább már nem illesztek be róla képet, mert kritikán aluli, és nem akarom elijeszteni (ennél is jobban) a leendő vendégeimet. Szóval itt egy fotó a tegnapi állapotról, ami a körülményekhez képest talán vállalható valamennyire.

Mire idáig eljutottam tegnap, már négyszer körberajzoltam a minta adott részeit

Érthető okokból már kedvtelenül álltam neki mostanában a tetoválásnak: mindig felkészültem arra, hogy nem lesz nagy sikerélményem az indigózás miatt. Ötödször már unalmas körberajzolni ugyanazt a mintát. Azon gondolkodtam, veszek indigónyomtatót. Az Amazonon már 40 000 Ft körül lehet kapni – ez tök jó ár. Már ez nagyban megkönnyítené amúgy a dolgomat, és sok mindentől megkímélne.

Nyilván nem adom fel itt, az első akadálynál, szóval a terv: kiheverem ezt a csalódottságot és elkeseredettséget, aztán mindent folytatok ugyaninnen. Beszerzek a stencilgél helyett olyan indigóolajat, amit az oktatóm használ. Bízom benne, hogy azzal nem lesznek ilyen problémáim és éjjel-nappal varrhatok végre. Viszont mindezt csak júniusban szerintem, mert lassan el kell kezdenem készülni az angol szóbelire. Valahogy most fontosabbnak tartom azt, mint a leírtakkal való további szenvedést. 🙁 Küldjetek energiát!

(Egyébként tegnap és ma az udvaron tetováltam, és amíg anya nem szólt, észre se vettem, hogy teljesen leégett a nyakam. Mióta szóba hozta, csak azóta érzem, hogy ég, haha. Meg a barnulástól eléggé kontrasztosak lettek a kezemen és a szemeim körül a pigmenthiányos foltjaim, szóval kezdek úgy kinézni, mint egy tarka boci.)

Megosztás: Facebook , Twitter , Google Plus